Stephen King: Az (It, 1990) - 1. rész

Kategória: Horror
Szeretem Stephen King-et. A könyveit. Pont. Na jó, van egy-két jól sikerült filmadaptáció is a könyveiből (Lásd: Kedvencek Temetője, Rémkoppantók...), de az nagyon ritka. Még az elején tisztázzunk valamit: Ezt a Stephen King alkotást nem olvastam még. Szóval nem tudom mennyire jó a könyv, mennyire tér el a könyvtől a film, de ez, illetve az Az, nem tartozik a kedvenc filmjeim közé, az biztos...

Szerintem egyszerűen agysorvasztó volt. Másfél óra tömény zsibbadás. Igaz, már az elején eléggé bizalmatlan voltam, nem szívesen álltam neki, de nem igazán volt nagy választék filmek terén, csak feliratosból, és tekintettel arra, hogy a barátnőmmel néztem, és egyikünknek sem volt kedve olvasni, maradt ez. A Youtube-on két részletben találtuk meg, hát az elsőt sikerült végignéznünk. A másik felét majd egyszer talán megnézem. Ha végképp nem tudok mit kezdeni magammal és meguntam az életem...

Az eleje fura volt. Rögtön az első két percben megjelent egy bohóc egy családi ház kertjében és megölt egy kislányt. Aztán egy férfi, aki talált a baleset helyszínén egy fényképet egy kisfiúról, elkezdett telefonálgatni egy másiknak, hogy: "Visszatért", "Itt van", meg a többi, ezért  körülbelül öt perc után szörnyen ideges is lettem, hogy még el sem kezdődött a film, de már nem értettem belőle egy kukkot sem. De gondoltam, majd kiderül. Hát kiderült.

"Minden lebeg"

Mint utóbb kiderült a filmből, ennek a bohócnak régen is szokása volt a gyerekeket ritkítani. A férfi, aki telefonált a kisfiú fényképével, nem volt más, mint egy régi túlélő, akinek pedig telefonált, szintúgy. A kisfiú a fényképen pedig az utóbbi férfi öccse volt, aki nem volt olyan szerencsés, és a bohóc áldozatául esett még gyerekkorukban. Az egész film konkrétan visszajátszásokból áll, elmeséli, hogy mi történt régen hét elég különc gyerekkel, akik túlélték egy bohóc támadását. Sőt, mi több! Meg is ölték. De még hogy!
Kérlek szépen, érdekesen. Mivel tudták a filmekből, hogy a vérfarkasokat ezüst öli meg, ezért szereztek egy pár ezüst fülbevalót, meg egy csúzlit, hogy majd azzal szépen agyonlövöldözik. Igen, mert a gyilkos bohócok olyanok, mint a vérfarkasok. Tényleg. Nem is értem, hogy nem értem az összefüggést... És most jön a legjobb! Sikerült nekik! A végén, az egyik fiúcska lefújta valamivel (nem tudom mivel, mert nem figyeltem, tekintettel arra, hogy majd elaludtam), amitől a bohóc arca sisteregni kezdett, majd az egyetlen lány a csapatban, aki valamennyire tudott is célozni, meglövöldözte az ezüst fülbevalókkal, és láss csodát. A bohóc elpusztult! Hát nem csodás? Azonban nem örökre. Csak ők ezt nem tudták.

Pennywise/Az szerepében: Tim Curry

A rendező és egyben az egyik forgatókönyvíró Tommy Lee Wallace, leginkább talán a Halloween 3.- Boszorkányos időszak kapcsán ismerhetjük. A másik forgatókönyvíró Lawrence D. Cohen, akinek nem ez az egyetlen Stephen King adaptációja. (Carrie (1976), Rémkoppantók)
Mindent összevetve, tényleg borzasztóan unalmas volt. Ráadásul itt is meg volt néha az az érzésem, hogy egy családi filmet nézek. Szinte az egész film alatt a "nagy menő fiúk a suliból" cseszegették ezt a hét, életre abszolút nem való szerencsétlent, akik ez miatt igen összekovácsolódtak. Véleményem szerint túl nagy volt a hangsúly ezen az egész barátság dolgon, hiszen a későbbiekben semmi jelentősége nem volt. De ez csak hab a tortán. Talán ha megnéztük volna a másik részét is, akkor többet értünk belőle. De egyenlőre eszem ágában sincs alávetni magam újabb másfél óra zsibbadásnak.
Értékelés: 10/3
IMDb értékelés: 6,9